...

Ott állt a ház
a meredek völgy alján,
a falu közepén.
A falakról hullott a máz,
vakolat, festékdarabok.
Kicsi volt, kopott,
végtelenül szerény.
Akár a gazdája.
Vagyontalan, szegény.
A kerítés, a kapu
korhadt, düledezett.
Rég hiányolta
a szorgos, dolgos kezet.
Elhagyta a remény.
Szomorúan nézte
kertjét, udvarát,
hol mindig
sok virág virít.
Az aranyesőt, orgonát,
mit a gazda ültetett.
Kicsit irígykedett,
hogy több törődést kap a kert,
mint amit érdemel.
Miközben ő
senkit nem érdekel.
A ház csak állt ott
a meredek völgy alján.
A virágokat nézte
a kerítés oldalán.
Új nap, új remény.
Sóhajtotta halkan
minden éjszakán.