...

Ideülhetsz mellém.
Ne félj, nem bántalak.
Megvárom, míg a köztünk lévő falak
lassan leomlanak.
Ismerem az utat,
amit be kell járnom.
Megéri vállalni,
ha közben hibázom.
Kezedet azért nem fogom meg mégsem.
Nem szedtem még össze
minden merészségem.
Kicsit félek.
Bár már bátrabb vagyok.
De egy dolog bántana.
Ha magam után semmi mást,
csak fájdalmat hagyok.
Ne félj, nem muszáj itt maradnod,
csak amíg meg nem unod,
hogy mellettem ücsörögve
a tücsköket hallgatod,
s az eget bámulod.
Szólj, ha már indulnál.
Nem kell megvárnod engem.
Menj haza!
De búcsúzóul ints még,
csak hogy tudjam,
szerettél kicsit együtt hallgatni velem.
Én még maradok.
Szememmel követek
néhány kósza, apró csillagot.
Halkan dúdolok
egy szomorkás, lassú dallamot.
Tudod, nem bántanálak sosem.
Jó éjt hát, kedvesem.